Idén Szerbiában került megrendezésre a XIII. Nemzetközi Katasztrófavédelmi és Polgári Védelmi Találkozó, amelyen a tavalyi házigazdák, a nagyhalásziak is részt vettek.

A Szlovéniából, Horvátországból, Romániából és Magyarországról érkező vendégek a Szerbiai Bajmok településen tölthettek el egy pár napot, ahol megismerkedhettek egymás kultúrájával. A nagyhalászi csapatot Fekete Judit, Szigili Vivien, Gálik Sándor, Kelemen Gergő, Papp Márk, Pinke Dominik és Pinke Martin alkotta. Felnőtt kísérőik: Pokareczki Norbert, Lukács Zoltán, Vécsi János és Lisovszki Róbert.

Pinke Martin beszámolóját az alábbiakban olvashatjuk:

Július 26-án volt a 13. nemzetközi tűzoltótábor nyitónapja. Idén a szerbiai Bajmok rendezte.  Mi reggel hétkor indultunk el a közel hét órás útra. Mindenki nagyon izgatott volt, mivel ezek a táborok nagyon jó hangulatban szoktak telni, (ez most sem volt másképp) valamint régi ismerősökkel is újra találkozni tudunk. A mostani csapat legtöbb tagja most ötödik éve vett részt ezekben a táborokban. Lehetőséget kaptunk már Romániába, Horvátországba és most Szerbiába utazni.

Az első nap került sor a megnyitóra, valamint a sátrak elfoglalására. Kellemes hangulatban telt el az első nap, beszélgettünk a régebbi táborokból ismert emberekkel is. A második nap hétkor keltünk, majd a reggeli után volt egy bemutató, és egy kisebb elsősegélyadás, ahol megmutatták többek között, hogyan kell fejsérülést ellátni, és a háromszögletű kendő használatát. Sajnos az eső eleredt, ezért egy pár órát a sátrunkban kellett tölteni, és a sorverseny elhalasztásra került. Miután kitisztult az idő megebédeltünk, és mentünk várost nézni, és fagyiztunk is. Beültünk egy korai vacsorára Bajmok egyik éttermébe. Mindannyian egy hamburger-szerű ételt rendeltünk, ami nagyon ízletes volt. A tábori vacsora után Ki mit tud-ra került sor, ahol a különböző csoportok adhatták elő produkcióikat, vagy mutathatták be a városukat. Nagyon jól éreztük magunkat, és ezen a versenyen mindenki nyert, aki ott volt. Sajnos ez volt az utolsó nap, amit ott töltöttünk. Másnap reggel elfogyasztottuk a reggelit, majd elköszöntünk a régi és új ismerősöktől. Nagyon kedvesek és vendégszeretők voltak a szerbiaiak. A mostani csapatunknak valószínűleg ez volt az utolsó éve ebben a táborban. Mindegyik rendezvényt nagyon élveztük, de meg kell adni az esélyt a fiatalabbaknak is, hogy ezt megtapasztalják